Hogy is születnek……

A kutya 63 napra születik. (mondják a szakirodalmak)

Az igazság pedig, hogy 58 és 63 –ik nap között, általában függ attól, hogy sok kiskutya van-e a pocakban, vagy kevés. Ha sokan vannak előbb jönnek….

A szülés nehéz munka a kutyák számára is. Gyakran sokkot kapnak szülés közben, és gyakran segíteni kell nekik. Sok gazdi nem is tudja és nem is sejti, hogy mennyit tudna könnyíteni kutyájának szüléskori fájdalmain és az élve szülés is biztosabb, ha gondos felkészült gazdi figyeli kutyája minden mozdulatát ilyenkor.

Leírom mi hogy csináltuk, hátha segítségére lesz valakinek….

A terhesség időszaka könnyen ment. Leila kifejezetten élvezte, hogy annyit ehetett, amennyit csak akart, és érezte, hogy kivételesen sok figyelmet kapott. Sok finom medve sajtot, persze terhes vitamin volt bele csempészve, + egyéb nyalánkságok, amikből eddig mértékkel ehetett, és ő nem is értette miért, most szabad volt jóllaknia belőle.. J

Az ultrahang vizsgálat volt egyedül, ami felzaklatta picit, de hát egy állatorvos már csak ilyen.

Viszont megtudtuk, hogy legalább 5-6 kiskutya lapul a pocakban, aminek nagyon örültünk, és megnyugodtunk, mert tudtuk, hogy hány kiskutyának kell világot látnia.

Vártuk a nagy napot.

Az 58 naptól elkezdtük mérni a Leila testhőmérsékletét, ami elárulja, hogy mikorra várható a szülés pillanata megközelítőleg, ugyanis ha a kutya testhőmérséklete 37 C fokra leesik, 24 órán belül szülni fog.

Nem is kellett sokat várnunk. Másnap, egy péntek reggel, 2005. augusztus 5-én munkába menet előtt nyugodtan hőmérőzünk, amikor az eredményen kicsit meglepődtem. 37,1 C fok. Leilának viszont semmi baja, játszik, örül, mint akinek esze ágában sincs szülni. Elmentem dolgozni, de nem volt túl nyugodt a napom, rohantam haza.

Hazaérve megnyugodva látom, még mindig semmi baj, sehol semmi jele annak, hogy itt szülés készülődik.

Késő délután, azt figyeltem meg, hogy Leila gubbaszt és liheg. Csak üldögél, kicsit izgatottan néz, de nem kifejezetten izgatottan viselkedik. Szimplán csak furcsán viselkedik a kutya….

Elkezdődött a vajúdás.

Egész este mellette voltam, az ellető ládában előre meg volt csinálva a puha fekhely, ott üldögélt az anyuka én pedig a láda előtt a kispárnámon drukkoltam, hogy minden rendben legyen. Sokáig tartott a vajúdás én meg nagyon fáradt voltam, gondoltam, csak egy tíz percre lepihenek, be kell csuknom a szemem egy picit, mert nem bírom tovább, hajnal kettő, az egész család alszik, csak én gubbasztok a kutya mellett, csak tíz perc, addig nem lesz baj….

El is mentem, lepihentem, majd ijedten felriadtam, kb. tíz perc múlva, J „ te jó ég, elaludtam, hány óra” és sietve kirohantam a konyhába, ahol a fekhely volt.

Kinyitva az ajtót, beleléptem valami furcsa tócsába.  A magzatvíz volt.  Elfolyt.

Ekkor az idegességtől olyan megmagyarázhatatlan erő lett rajtam urrá, hogy azonnal tudtam, kezdődik, és nekem fontos szerepem van benne.

Az állatorvostól előre kértem mindenféle segédeszközöket, Kalcium injekciót, ami ilyenkor csodaszer, Oxitocint, gumikesztyűt stb.

Az első adag Kalcium injekciót beadtam a bőr alá, akkor a kutya látványosan megnyugodott.

Rá tíz percre meg is született az első kisördög, Cafi lett a neve. J (2005.08.06.)

Ekkor az anyuka mivel első szülése volt, megijedt a saját kiskutyájától és ki akart ugrani a ládából. Szegénykém nagyon ideges lett. Ugrás közben kipottyant a második törpe, Amazon,  Leila pedig menekült mindenfelé, csak a kiskutyák, azok a ronda kis szörnyek közelébe ne kerüljön.

Én pedig elvégeztem amit az anyakutyának kellett volna. Kibontottam a piciket a magzatburokból, elvágtam a köldökzsinórjaikat egy előre bekészített, fertőtlenített ollóval, megdörzsölgettem őket egy puha törölközővel, majd mikor először fellélegeztek kiráztam az orrukból a magzatvizet, persze szakszerűen, ahogy az állatorvosom mutatta. Nagyon nagy élmény volt. Ha nem vagyok, ezek a kiskutyák valószínűleg mind elpusztulnak, mert az anyjuk a sokktól rájuk sem nézett. Kár lett volna értük….

Miután a két kiskutyát elláttam, előkotortam a Leilát a kanapé alól és beraktam vissza a ládába. Próbáltam a két picit cicire rakni, mert éhesen sírdogáltak, de Leila nem engedte. Nem volt neki szimpatikus egyik szörny sem, továbbra sem. Láthatóan félt tőlük.

Ekkor úgy döntöttem még egy adag Kalcium segíthet, Beadtam szintén a bőre alá, ahogy az állatorvosom mutatta a második szurit. J Rá 10 percre megszületett a 3-ik törpe, azonban gond akadt, mert a feje túl nagynak bizonyult, bennt ragadt a szülőcsatornában. Farfekvéses volt, a kobak pedig nem fért ki. Ismét minden erőmet összeszedve megfogtam az apró kutyus pici testét és mikor az anyuka tolt egy picit húztam, de csak nagyon finoman, nehogy kárt tegyek benne. A 4-ik közös próbálkozásra megszületett végre, és már a burokban kapálózott, fulladt szegénykém, a magzatvizet lélegezte az orrába, szörnyű lehetett. Gyorsan megszabadítottam minden szörnyűségtől, kiráztam az orrából a magzatvizet és cicire raktam. Ő volt a leghatározottabb, azonnal ráharapott a finomságra és mohón szürcsölte.

Archibald lett a neve. J

Leila kezdett megnyugodni. Méregette a kicsiket, de a ládából már nem volt ereje kiugrani.

Elfáradt. Archibald után 15 percre teljesen könnyedén megszületett a 4-ik törpe. Őt még mindig nem kívánta az anyuka ellátni, ezért ugyanúgy én pótoltam ezen hiányosságait, mint az összes többinél. Abu szintén életerős gyönyörűszép kiskutya lett.

Ismét eltelt tizenöt perc, szinte percre pontosan megérkezett az 5-ik kiskutya. Itt is minden simán ment kivéve persze a gondozást. Az elmaradt, de legalább enni engedte őket. Tirex lett a neve. J

Reméltem, hogy nem lesz több, itt a vége, már szegény Leilát nagyon sajnáltam, mert borzasztóan elfáradt, de ekkor 15 perc elteltével ismét felállt és egy 6-ik kisördögöt hozott világra, akit már meg is szagolt! J A buroktól nem szabadította meg ugyan, de a végére rájött, hogy azok a valamik amiket kipottyant, az valahogy hozzá tartozik, és meg kéne nézni mi is az…. Elkezdett érdeklődni.

Anett volt akinek végre sikerült kiváltani anyuból némi törődést.:-)

Újabb szünet következett, most már nem akartam több kiskutyát, reméltem ennyi volt.

Eltelt 15 perc. Semmi. Leila fáradtan feküdt az oldalán, a picik meg a cicit majszolták, amelyik kicsit lusta volt maszírozgattam a törölközőbe és kiskutyatáppal etettem cumisüvegből, szinte azonnal. Nagyon féltem, hogy bármelyiket is elveszítjük, ezért folyton figyeltem minden mozdulatukat, már-már betegesen. Ha valamelyik kiskutya sokáig nem mozdult, azonnal megpiszkáltam, dörzsölgettem, hogy térjen magához. Pedig csak szundizott… J

 Közben eltelt egy óra, nem jött több pici. Ekkor jött az Oxitocin. Szintén a bőr alá egy kis szuri, hogy nem-e maradt bent kiskutya, mert az veszélyes az anyára nézve de semmi.

VÉGE. Fél óra eltelt, egy óra eltelt és nem jött ujabb kiskutya.

Utólag azt mondom simán ment, és túl vagyunk rajta. Ha nem vagyok mellette szüléskor és nem segítem, nem vagyok biztos benne, hogy egyetlen kiskutya is megmarad.

A nehezén túl vagyunk gondoltuk. Igen. Leila túl is volt. Nekünk még most jött a java.

Az első 3 napban 2 óránként etetni kellett a kicsiket. Éjjel nappal mellettük voltam 3 napig.

Egy-egy órát aludtam, folyamatosan figyelni kellett, nehogy az anyjuk agyonnyomja őket ahogy lefekszik, vagy véletlenül rájuk ül. És bizony ha nem figyelünk ez is megesik, ahogy meg is történt, hogy rálépett a pici fejére stb. de szerencsére nem lett bajuk egyiknek sem.

Az első két hét volt nagyon nehéz, mert addig a kiskutyák könnyen elhullanak, nagyon kell rájuk figyelni. 2-3 óránként etetni, zombiként élni, nem aludni, ezt nagyon nehéz kivitelezni, de megéri. Látni ahogy először felállnak, ahogy elkezdenek esetlenül járkálni, az első vakkantások, az első száraz falatok és az első önálló pisinek és kakinak is lehet örülni. (nem gondoltam volna J )

De….

Mindannyian felnőttek, nagyon jó gazdikhoz kerültek és egészségesek szépek, amilyennek kívántam őket.

Már csak azt kívánom, hogy nagyon hosszú, boldog életük legyen.

Köszönöm a segítséget Szitás Endrénének, Edinának  (Remizmenti Buflák Kennel) aki a leglehetetlenebb időpontokban is felvette a telefont és segített szakértelmével és tanácsaival a szülést kiválóan levezetni és Dr. Szetei Viktória állatorvosunknak, aki kellően felkészített a rutin elvégzendő feladatokra.